2015. április 28., kedd

Prológus

Tényleg előre megvan írva a történetünk? A sorsunk? Hogy mi vár ránk a jövőben? 16 év eltelte után az egész,úgy tűnik számomra mintha az események megismétlődnének. Mintha körkörösen haladnék egy kitaposott úton. Megtörténik mindig ugyanaz az esemény, néhány extrával és apró történésekkel. De nincs benne semmi változás,a kerékvágás ugyanaz. A környezet ugyanaz. Az emberek ugyanolyanok.

Régebben anyu azt mondta nekem, hogy Sydney az ő szemében a tehetséget és az egyéniséget tükrözi. Mai napig próbálok rájönni,hogy ezt miért mondta,de az ő szemében azóta sem változott meg semmi sem, a véleménye mellett teljes mértékben kitart,és mégjobban erősíti az, hogy lett négy különleges gyerek az életében.


Mikor megszülettem a szüleim elváltak,így nem ismerem az igazi apukámat,és egy ideig nem is volt anya mellett férfi aki kis extrém csecsemőlányát kordában tartsa (túl extrém voltam akkoriban). Később mikor négy éves lettem,és ugyebár egy négy éves nem igazán figyel a történésekre, nem tudhattam azt hogy anyu szerelembe esett, a dolgok pedig egyre komolyabbá váltak. Egyszer csak azon kaptam magam,hogy hopp,anyu éppen férjhez megy,de ott sem anyu ruhája összpontosítottam, meg hogy mennyire meseszép, hanem a tömérdeknyi ételre ami a lakodalmon fogadott minket. Illetve az, hogy lett egy bátyám, aki már akkor 8 éves volt. Csak később mondták meg,hogy ő a „mostohatesóm” csak, de mindig igaz bátyjként tekintettem rá. A védelmező,a rettenthetetlen,a bátor,a vicces és a szivatós testvér szerepét töltötte be az életembe,és nekem pontosan szükségem volt erre. Szükségem volt rá. Szükségem volt Ashtonra, teljes egészében. Aztán az események folytatódtak,egy hatalmas családi házba költöztünk egy másik családdal egyszerre, akik velünk szemben laktak. Majd jött egy újabb fiú a családba Dylan, az őrült sportoló majd rá három évre egy lány Cornelia,a csendes megszeppent szerethető kishug. 

És így lettünk négyen anya és apa (Evan,nevelőapa) számára: Ashton a 20 éves zenész,Dylan a 8 éves sportoló,Cornelia az 5 éves művész,és én Leila..aki csak úgy van. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése