Harmadik Fejezet

A buszon reszketve, majd a házunkig futva érkeztünk meg. Beestünk az ajtón, lerugtuk magunkról a cipőt, és lihegve estünk be a nappaliba. A sírógörcs kerülgetett, hogy megerőszakolhattak volna, vagy bármi más bajom eshetett volna, és Skylarnak is. Sötét füstös sminkje teljesen elkenődött, és a könnyeit visszanyelve próbálta feldolgozni az eseményeket. Az idegösszeroppanás szélén állt. Folyamatosan ujjait tördelte, miközben besétált a nappaliba aztán a lábai összecsuklottak és a kanapé előtt összekuporodva próbálta összeszedni magát, legalább annyira hogy egy szót kibirjon nyögni. De nem ment. 

- Leila!

Ashton kocogott le a lépcsőn, pizsamában, nyúzott arccal. Odaszaladtam hozzá és remegve ácsorogtam előtte.

- H-hol vannak anyáék? – dadogtam.

- Színházban, az előadás tizenegyig tart. Te meg hol voltál? Egyedül kellett szenvednem a két.. várj ez most nem lényeg. Mi van a csuklóddal? Miért lila? Skylar, miért tört össze lelkileg? Basszus, mi történt?

- M-megtámadtak. – dadogtam.

- Tessék? Hol a francba voltatok? Nyolc után haza kellett volna jönnöd, ehelyett beestél tízkor.

- Az most..most nem fontos. Beültünk valami kávézóba, aztán jöttünk haza…aztán megtámadtak, lefogták a karunkat, elkezdtek egy kocsi felé lökdösni, aztán jött négy srác, mi meg elfutottunk, és most Skylar örökre gót marad, és tuti sokkot kapott én meg…

- Halálra vagy rémülve.

A könnyeim előtörtek, és patakokban folytak le az arcomról. Mert tényleg halálra voltam rémülve. 

Miután kicsit megnyugodtam a nappaliba kuporogtam, Ash-sel, és egy bögre kakaóval a kezemben.

- Szóltam a szüleimnek. – mondtam halkan Sky,miután vissza jött a  telefonálásból.- Pillanatokon belül itt lesznek értem.

- Hogy vagy? – pillantott felé Ash.

- Hát... azthiszem még sem veszek fel hétfőn sötétlilát.

A bátyám a homlokát ráncolva nézett a barátnőmre mire ő csak legyintett.

- Megleszek. – vonta meg a vállát.- Oké vagy Leila?

- Nézz rám.

- Lehet gyakrabban hordasz majd te is feketét.

- Eddig se vittem túlzásba a színes cuccokat.

- Amennyi színt hordasz, az már számomra túlzás.

A kijelentésén halványan elmosolyodtam. Sky leült mellém, és síri csendben ültünk a kanapénkon. A csendet a kapucsengő zavarta meg.

- Azt hiszem,ezek a szüleid lesznek,Sky. –jegyezte meg Ash, és elment ajtót nyitni. Pár perccel később visszatért.

- Keresnek titeket.

Sky és én egymásra pillantottunk, majd félénk léptekkel a bejárati ajtóhoz mentünk, ahol két rendőr állt.

- Skylar Prichard? Leila Woods? – kérdezte az egyik, mi pedig bólintottunk.

- Szeretnénk nektek feltenni pár kérdést. Ugye, titeket támadtak meg ma, kilenc óra húsz körül a Snowy utcán?

Bólintottunk.

- Ne aggódjanak, a támadás előzményeit és mértékeit szeretnénk felmérni, illetve tudják-e mi történt azután miután megtámadták önöket. -  mondta  a másik.  

Minden kérdésre őszintén válaszoltunk és részletesen beszámoltunk a dolgokról.

- Hányan támadták meg önöket?

- Ketten voltak.

- Értem. Nos, feltételezhetően, a támadóik valójában hárman voltak, kettő aki önöket fogta le, egy pedig az autóban várta másik két társát. Az autóban ülő ember kinézetét látták-e?

- Nem. – felelte komoran Skylar. – Nem láttunk semmit sem.

- A két támadót elkaptuk, a harmadik pedig elmenekült, de a nyomozás folyik. Esetleg ha megtudnak valami újat, jelentkezzenek kérem.

- Rendben.

- Viszlát.

A két rendőr elment, aztán Sky szülei is megérkeztek.

- Később jelentkezem. – ölelt meg, majd az autóhoz futott.

Visszamentem a házba, megvártam míg megérkeznek a szüleim és elhadartam nekik is a történteket. Apa pufogott, anya sokkot kapott és még ki is oktattak, hogy a minimum az, hogy szólok, ha elmegyek valahová. Mindig itthon punnyadok, néha örülhetnének annak, ha kimozdulok. Na, mindegy. A szüleim teljes mértékben kiborultak, rajtam, a rosszindulatú embereken, azon,hogy elfogyott a tea(?) de leginkább rajtam, hogy nem csak a bajt vonzom (és keresem) hanem már a veszélyt is. Végül azt javasolták, hogy próbáljak meg pihenni, és ha bármi gondom van nyugodtan szóljak, aztán pedig takarodóra intettek engem és Asht is. Nem volt nekem semmi bajom. Nem ment el az eszem, nem lettem félőrült egy támadás után,hiszen túl éltem. Nyilván az egésznek a következménye az lesz, hogy soha többet nem sétálok a sötétben azon a  környéken. Az egész hirtelen történt, és szinte még fel se fogtam. 

Képtelen voltam alvásra és arra is hogy a fürdőbe vonszoljam el magam, hogy lezuhanyozhassak. Az  szobám ablakában ültem, és az agyam folyamatosan kattogott. Nem tudom hány óra lehetett. Talán egy. Talán kettő. Az ablakom pont a szemben lévő házra nézett. Sötétbe volt burkolózva, oldalról áradt ki egy kis fény. Luke szobájának a fénye. Még ébren van.

Fogalmam sincs miütött belém. A szoknyámat átvettem egy cicanadrágra, és egy sötét fekete pulcsit vettem fel ami combközépig ért. Az ágyamat, valamennyire felpuposítottam, hogy ha esetleg benézne hozzám valaki azt higgye, hogy alszom. Kiosontam a szobámból kezemben a fekete bakancsommal. A hátsó ajtónál belebújtam a cipőmbe majd halk léptekkel elhagytam a házunk területét. Átfutottam az úton Lukeék háza irányába. Nagy kertkapujukat, óvatosan kinyitottam belülről (el se hiszem,hogy emlékeztem,hogy kell) és beléptem. Hogy is másztam fel mindig az ablakához? Mikor kisebb voltam, mindig esténként átszöktem, ha unatkoztam, felküszködtem magam az ablakához, az oldalt lévő kerítés szerű valamin (sose tudtam a nevét) aztán bekopogtam ő pedig beengedett. Most sem csináltam másképpen, mondjuk többször azthittem, hogy lefog alattam szakadni egy fadarab  esetleg betörőnek néznek hiszen az ruhaösszeállításom pont ahhoz hasonlított, vagy nem tudom,de felvergődtem Luke ablakához. Szobájában halványan égett a lámpa. Óvatosan átmásztam az amúgy nem túl széles párkányra, aztán kopogtam. Semmi. Én pedig egyre inkább attól féltem, hogy észreveszik az eltünésem, vagy hogy leesek és eltöröm a gerincem/kezem/lábam vagy bármelyik testrészemet. Újra kopogtam. Semmi. Ismét megpróbálkoztam. Hirtelen elhúzódott a függöny ezzel totálisan megrémisztve engem, és azt hittem most esek hanyatt. Luke arcára a meglepettség ült ki. Kinyitotta az ablakot, aztán csak ott állt (félmeztelenül,amúgy) és engem nézett.

- Hali. – suttogtam.

- Szia. – felelte.

Egy darabig csak bámult rám a szúnyoghálón keresztül, majd azt is feltolta.

- Mi járatban,erre? – vigyorgott. – Hallottál már arról a dologról, amit ajtónak nevezünk? Eléggé ismert, sok ember használja. Ti azon át szellőztettek?

Mikor először másztam fel itt akkor is ugyan ezt kérdezte. Tíz évvel ezelőtt, ugyanilyen pimasz mosollyal.

- Nagyon vicces. – morogtam.

- Mássz be. – nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam a gesztust és bebújtam az ablakon. Halkan a padlóra helyeztem a lábam, Luke pedig elengedte a kezemet. Leemeltem a kapucnimat a fejemről majd a tekintetem gyorsan végigfuttattam a szobán. Olyan volt mint egy tizenhét éves rocker szobája, nem mint egy tíz éves sportos srácé.

- Már nagyon elzsibbadt a lábam nem tudom meddig bírtam volna ki úgy, hogy azon a nem túl széles párkányon guggolok. - mondtam, miközben a lábaimat nyújtottam le. 

Luke elmosolyodott, én pedig kényszerítettem magam, hogy ne az izmos (!!!) hasát nézzem, hanem próbáljam tartani a szemkontaktust. Őszintén bevallva nagyon nehéz volt. Egy majdnem tizenhét éves lányban is táncolhatnak a hormonok, a hasa pedig mágnesként vonzotta a tekintetem. Kilencévesen sem láttam félmesztelenül, nem hogy most.

- Mi járatban Woods?

- Válaszokat keresek. 

- Mint mindig, amikor felzaklat valami. – ült le az ágya szélére és az ölébe ejtette a kezét.

- Mi? Nem.

- De, igen. Amúgy ülj le. – mutatott az asztalánál lévő székhez, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem benne. – És kérdezz.

- Hogy kerültél oda? Kikkel voltál? Mi történt utána? A zsaruk kikérdeztek?

- Utánatok indultam haza.

- De hát kocsival voltál.

- Nem, most nem.

- De, láttam hogy azzal jöttél haza.

- Kémkedsz utánam? – vonta fel a szemöldökét, de közben folyamatosan mosolygott.

- Mi? Dehogy. Amikor minket kikérdeztek a zsaruk, láttam. Téged ott kérdeztek ki?

- Igen.

- És, kikkel voltál?

- Azokkal a srácokkal akikkel együtt zenéltem.

- Oké, de azok kik? Honnan tudtad, hogy gáz van?

- Fellépés után, kimentünk a bisztró elé, míg James  és Dominic  elszívott egy cigit, ott előttünk megállt egy fekete autó és az a két alak szállt ki, és gyors léptekkel haladtak utánatok. Innen sejthető volt. Két életvidám lány akik számukra friss préda, meg két pedofil az utcán. Nyilván, nem hagyhattuk, hogy bajotok essen.

- Ti hívtátok a zsarukat?

- Igen, mi voltunk. Mikor kiértek, mindegyikünket kikérdezték, addig másik két rendőr a félig élőhalott emberkéket a rendőrautóba lökdösték, a kezüket pedig lebilincselték. Kérdezték, kiket támadtak meg én elmondtam, így ezért titeket is kikérdeztek. Miután mindennel végeztünk, visszamentünk és igen kocsival jöttem haza, előtte meg kiraktam a srácokat. Mit szeretnél még tudni?

- Ennyi. Ennyi bőven elég. Vagy is, miért kamuztad azt, hogy éppen arra jártál?

- Leila, évek óta nem beszéltünk, sőt konkrétan nem láttalak, nem mondhattam neked azt, hogy figyellek attól és vigyázok rád ezért vertük agyon azokat a nyomorékokat. Ne hidd azt, hogy így van mert nincs így. Sose volt azután.. miután nem beszéltünk.

Elvigyorodtam.

- Oké, amúgy egy percig nem hittem ezt.

- Akkor jól van.

Egyikünk sem beszélt pár percig. Én próbáltam feldolgozni a hallottakat, Luke meg felvett egy pólót (miért?????????) aztán visszaült.

- Jól vagy?

Nem tudom hogy, kérdését a történtek utánra értette vagy arra hogy egyáltalán hogy vagyok, így 7 év után.

- Megvagyok. Élek. – feleltem. – Mi a helyzet veled?

- Hasonló a helyzet. Ashton megvan?

- Tanul, zenél, és egy zeneboltban dolgozik mellette. Igen, ő megvan.

- És Dylan? Focista lesz?

- Úgy tűnik. A kajára is azt képzeli, hogy meccs és azzal játszik reggelinél.

- És Cornélia?

- Tudsz a húgomról?

- Basszus, a szembe szomszédom vagy,hogyne tudnék.

- Ó,igen. Persze. Vele.. vele nincs semmi. Sokat fest, és rajzol. Egész ügyes.

- Lesz egy picasso a családban? Nincs túl sok tehetség egy helyen?

- Anya szerint, minél több egyéniség és tehetség, annál jobb a világnak.

- Skylar, hogy van?

- Még mindig várnom kell arra, hogy magától hordjon majd színeket. De, ő rendben lesz. Maximum örökre gót marad.

- Nem sok reménye van annak, hogy hippi legyen.

- Pedig, esküszöm ma míg nem jött az a két gonosz, az volt a terve. - mosolyogtam.

Megint csend telepedett ránk. El sem hiszem, hogy bemásztam a szembe szomszédom szobájába, ő pedig itt ücsörgött velem szembe félmeztelenül, és.. és beszéltünk. Az a támadás már annyira távolinak tűnt. Mintha nem pár órája történt volna meg. Több évnek tűnt.

-  A-azthiszem vissza kellene mennem. Nem akarok lebukni, ismét.

- Ismét?

- Maradjunk annyiban, hogy nem egyszer léptem le, csak úgy otthonról.

- Kiugrottál az ablakon, vagy mi?

- Kijutni is ki lehet rajta nem csak be.- nevettem, majd felálltam a székből és megindultam Luke ablaka felé.

- Most is ott akarsz távozni?

- Nem akarom felkelteni a szüleid.

- Nincsenek itthon. Használhatod az ajtót.

- Ó,oké.

Luke lekísért a az előszobáig, majd egy kulcscsomóért nyúlt, hogy kinyithassa az ajtót.

- Pihend ki magad.

Bólintottam majd kinyitotta az ajtót.. aztán visszacsukta.

- Várj. Maradj itt! Ne mozdulj!

- Oooooké.

Luke elszaladt vissza az emeletre, majd néhány másodperccel később visszajött és egy plüss lovat nyomott a kezembe.

- Ez meg mi?

- Debby.

- Nem, Debbyt elhagytam amikor..

- Amikor tizenegy évesen Skylarrel azt hitted marha menő egy kertvárosi parkban teázgatni a kedvenc plüsseitekkel. Aztán, valahova futottatok, és otthagytad.

- De mire visszamentem nem volt ott. Azt hittem, elhagytam.

- De nem, mert nálam volt. És különben is, egy ekkora lovat nem lehet. Tessék. Ideje visszatalálnia a Debbynek a gazdájához.

Luke a kezembe nyomta a plüsslovat, én pedig dermedten álltam előtte a plüsst nézve.

- Hét éven keresztül, vigyáztál rám? – suttogtam.

- Valakinek muszáj volt. Magadra képtelen vagy. Vagyis voltál. De talán, boldogulsz egyedül is. Egyszer biztos.

A fülem mögé tűrtem az arcomba hulló  tincseimet, majd Lukera pillantottam.

- Köszönöm.

- Jó éjt Leila.

- Jó éjt Luke.

Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig visszakocogtam a házunkba.