Hetedik Fejezet

 Ebédszünetbe Skylarrel a könyvtárba mentünk.

- Mit is keresünk pontosan? – pillantottam kérdően gót barátnőmre.

- Függvénytáblázat vagy mi a franc. A sajátom otthon maradt az meg ugye kell matekra.

- Jó, de siess, alig várom, hogy befaljak egy meleg szendvicset. Sok ketchuppal.

- Fúj. Hogy lehet azt szeretni? – fintorgott miközben a polcokat böngészte.

- Paradicsom sűrítmény.

- Bah. Az a zöldség is vajon miért létezik?

 Megvontam a vállam majd tovább sétálgattunk a suli könyvtárába.

- Hol lehetnek?– forgolódott Skylar. Megint megvontam a vállamat és tovább  haladtam. Aztán megbuktam valamibe és kis híján átestem valamin. Vagy is valakin.

- Hohó! – próbált visszahelyezni az egyensúlyomba egy srác. Iszonyat ismerős volt. Úgy      nézett ki mint aki most kelt fel. – Figyelj oda.

- Ne aludj a könyvtárban. – feleltem csípőből.

- Tudsz jobb helyet?

- Fiú wc? Kocsi? Tanóra?

- Hm. Okos. – a fiú felállt a földről majd egy darabig fürkészett.

- Ne bámulj már ennyire! – vágtam a karjára.

- Tudom ki vagy.

- Jó neked.

- Leila Woods. Balhés lógós. - nevetett.

- Ez egy remek megállapítás. Te pedig… - nem jutott eszembe ki ő pedig esküszöm láttam már egy csomószor.

- Calum Hood. Az egyik megmentőd arról az estéről. És Luke haverja.

- Ó, tényleg. Tudtam, hogy ki vagy csak a neved nem ugrott be. És itt alszol a könyvtárban?

- Ja.

- Luke is idejár aludni? 

- Nem, szerintem ebédszüneten van a srácokkal. Miért?

- Semmi. Csak kérdeztem.

Hirtelen Skylar ugrott elő a polcok közül.

- Megtaláltam! – lobogtatta előttem a keresett könyvet. – Iszonyat poros és büdös is, de egy órára elég lesz.

- Khm. Skylar. – a fejemmel Calumra biccentettem.

- Ó. Óóóó. Társaság.-kapcsolt Skylar majd végigfuttata a tekintetét Calumon.

- Cal, ő Sklyar. Skylar. Ő Calum.

- Én azt hittem, hogy ő gót. 

- Az is. Nos..örültem, Cal. Menjünk. – löktem egyet a barátnőmön aki szerintem kissé lefagyott. Kitoltam a könyvtárból majd az egyik lánymosdóba félrehúzódtunk.

- Sklyar, megvagy?

- Persze. Ja. Mit keresett ott?

- Aludt.

- A könytárban?

Bólintottam.

- És Luke?

- Ebédszüneten. Azt mondta.

- Menjünk mi is.

- De tuti jól vagy?

- Persze. Jól állt neki ez a furán elaludt haj. Lehet ezentúl még gyakrabban jároma  könyvtárba. – kalandozott el,mire én felnevettem majd kimentünk a mosdóból és a büfé felé vettük az irányt. Skylar kiakadt arról, hogy ő nem így akart vele találkozni meg hasonlók, de szegényre annyira nem tudtam koncentrálni. Iszonyatosan álmos voltam. Volt amikor tisztán hallottam mit magyaráz nekem, de volt amikor teljesen kiesett az amit mondott. Éreztem, ahogyan a szemhéjam hol elnehezedik, hol pedig mint egy robotnak kinyílik és halad előre. Legtöbbször a folyosón is napszemüvegbe mászkáltam, ott is ahol elég gyér fény világította meg az utat. Mint például a büféhez vezető folyosó. Az is ilyen volt. A tanórákon kénytelen voltam elviselni, ahogy az iskolatársaim látják a sötét karikákat a szemem alatt. Gyakran odaszóltak valamit, hogy „Te voltál a zombijárvány első áldozata?” vagy „Hány könyvet olvastál el az éjjel?”  vagy „Klassz a barátnőd sminkje egész éjjel azon dolgoztatok?” Ja pont a gót barátnőmnek csinálok precíz füstös fekete sminket mikor ő már magának negyedóra alatt lerendezi, én meg a tusolással szoktam félórát szenvedni. De ja, azért nézek ki úgy mint egy hulla. Különcök hátránya : kirekesztettek a társadalomból és ismert az iskolában, de nem úgy mint akivalami nagy célt ért el a suliban, vagy mert menő. Hanem azért mert szimplán egy különc. A különcök csak úgy ismertek lesznek, még sem fogadják be őket sehova. Ők kilógnak, mert mások. És ha már jön valami új, ami eltér a megszokottól, az már nem való a képbe.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem is vettem észre hogy neki mentem valakinek.

- Basszus, ma már a második srác akibe beleütközöm. – sziszegtem, majd feltoltam a  fejem tetejére a napszemüveget.

- Igen. Ki volt a másik szerencsés srác előttem? – nézett le rám mosolyogva Luke.

- Öhm. Izé. A haverod a könyvtárban.

- Mondtam már neki, hogy ne aludjon a polcok között mert egyszer valaki átesik rajta.

- Ja, így volt.

- Mi a helyzet Skylar? – pillantott oldalra Luke.

- A szokásos. Merre mész Luke? – vonta meg a vállát. Látta Luke-on, hogy eléggé álmos így alig bírta visszatartani a mosolyát. Meglöktem a vállánál.

- Calumot keresem,de úgy érzem már megvan. - mondta Skylarnek célozva. - Áll még a hat?  - nézett vissza rám.

- Jaja. – helyeseltem.

- Klassz. Majd gyere át. Megyek összeszedem Calumot, jó ebédszünetet. – kikerült minket majd tovább sétált a sötét folyosón.

Skylar visításba akart kitörni.

- Kérlek Skylar.. ne most.- suttogtam. Nem bírta ki. Magával rántott a technika teremhez, amit általában nyitva hagynak (pedig nem kéne).

- Te ma hatkor találkozol vele?! – sipította.

- Csssssss. Igen. Az lett volna a program ami ma hajnalba. De könyörgöm ne visíts.

- Randi?

- Mi van?! Nem! Nem! Neeeeeeeeeem! Ez nem randi!

- De kettesben lesztek?

- Igen.

- Akkor randi!

- Úristen Sky, ne olvass annyi romantikus regényt! Két barát együtt lóg este egy kicsit hétköznap. Nem randi. Nem fogok vele randizni. Eszem ágába sincs vele randiznom. Kb. olyan lenne mintha te és Michael elmennétek randizni. - Skylar elfintorodott. – Na ugye.

- Hogy érted, hogy sosem fogsz vele randizni?

- Istenem Skylar, a drága ebédszünetünkből veszed el az időt, én meg éhen halok.

- Van még időnk. Na?

- Sok lányt hülyít. Én meg csak a barátja vagyok. És tényleg úgy kezel mint a barátját. Nem hülyít, se semmi. Másokat hülyíthet. Nem randiznék a legjobb barátommal. Sohasem. Érted?

- Tényleg sok lányt hülyít?

- Te sose figyelsz mikor Michael mesél?

- De, de néha az agyam kikapcsol mikor beszél.

- De szemét vagy! – forgattam a szemem. – Menjünk máááár éhen halok.

- Oké oké. Csak még egy kérdés.

- Na.

- Ha beleesel nekem szólsz először, ugye?

- Skylar!!! Nem fogok beleesni, úristen, hogy a francba jut ilyen eszedbe?!

- A legjobb barátok sokszor egymásba szeretnek…-elmélkedett

- A könyvekben. A könyvekben Skylar.

- Jó, de..

- Nem, felejtsd el azt hogy én és Luke vagy Luke és én. Nincs olyan. Oké? Ne kombinálj. Barátok vagyunk.

- Jó. Értem. – bólintott, majd elmentünk ebédelni (végre!!!!)

A nap hátralévő egészen gyorsan telt. Álmosan, és vidáman. Lukenál meg mintha felgyorsították volna az időt. Iszonyat sokat baromkodtunk Játszottunk az xboxon amin és sorozatban vesztettem, akármilyen játékkal is játszottunk. Megnéztünk valami filmet amire egyikünk sem emlékszik mert mindketten bealudtunk.Ő mellettem elterülve mint egy béka én pedig összekuprodva keresztbe, a fejemet a hátán pihentettem. Hát, az ébredésünk idilli volt. Belebökött valahogy az ujjával a hasamba mire én fájdalmasan felnyögtem, és felültem. Utána esett le, hogy átaludtunk a filmet, mert már rég a stáblistát mutatta a tv. Fáradtan felnevettünk, és próbáltuk kitalálni hogy mi lehetett a sztorija a filmnek. Náluk vacsoráztam, és játszhattam Luke kutyájával. Valamikor tíz fele kikisért az utcára én pedig álmosan és egyben nagyon vidáman mentem haza. Pedig, akkor még egy árva szót sem tanultam.

Másnap, már valamennyire kipihentebben ébredtem, és kipihentebben érkeztem a saját társaságomhoz akik megint vitatkoztak valamin korán reggel. A kocsiból kiszállva hatalmasat sóhajtva indultam feléjük.

- Sziasztok. – ültem le Skylar mellé a lépcsőre,ő pedig kiváncsian fordult felém.

- Nem hívtál tegnap. Nem üzentél se a facebookon, se twitteren, nem kommenteltél instán, nem írtál fanmailt tumblren, nem kaptam sms-t, nem írtál mailt sőőőőt postán sem adtál fel nekem levelet.

- Azt ma már nem is szokásos. – ásította Michael.

- Na? Naaa? Mi volt tegnap?

Röviden elhadartam Skylarnek mi volt tegnap este ő pedig figyelmesen hallgatott végig.

- Ééés hogy érezted magad? És tényleg semmit sem tanultál?

- Jól. Tényleg. Tök jól. Bár ha nem lettem volna annyira kialvatlan, talán nyerek a játékban és az még fokozta volna a jókedvem. De, így is jó volt. És tanulni pedig elkezdtem de a matek könyvem felett bealudtam.

- Aha. Tehát..

- Kéne a füzeted hogy lemásoljam a házid. - nevettem.

A barátaim gyorsan leakadtak a „Luke-nál lógtam este” témáról és visszatértek a vitatkozásukhoz. Egy darabig hallgattam őket, de egy idő után elbóbiskolva néztem a diákokat akik, a suli bejárata felé haladtak. Ahogy az elsősök már kicsit magabiztosabban közelítik meg az épületet mint első hónapban és ahogy a végzősök, és a többi nagymenő mennyire pofátlanul és nagyképűen vonulnak végig a suli előtt. Ahogy a stréberek a könyveiket szorongatva apró léptekkel a földet pásztázva sétálnak, vagy ahogy rockerek haladnak felénk miközben a fejük füstöl.

- Hé. Héééé – ütögettem meg Skylar vállát, aki abbahagyta Michaelnek az érvelést a mustárról(?).

- Mi az?

- Az ki? – mutattam a távolban lépkedő alakra. Feltűnő volt, és színes. Szőke vállig érő hullámos haját egy fejpánttal tolta hátra, valami narancssárga kivágott pólót viselt farmerdzsekivel amin színes kitűzők lógtak. A farmerja egyik térdénél szakadt volt, a lábszára pedig felvolt hajtva és narancssárga Converset viselt. A nyakában valami lánc lógott amin kis virágok csörögtek.

- Bahh, gyűlölöm a narancssárgát. Hogy rikít.

- Skylaaaaaaar.

- Nem tudom ki ő. Gondolom új. De.. mintha láttam volna fizikán. Hm. Majd utána járok.

A lány lehajtott fejjel haladt fel mellettünk a lépcsőn, majd pont csengő megszólalásákor eltűnt az ajtóban. Mi pedig utána mentünk.

Egy hosszú rajzóra után félig festékesen siettem le a büfébe, hogy friss pizza reményében. Miután megszereztem a kívánt sonkás minipizzámat, az udvarra mentem ahol Skylar meg Michael a szokásos helyünkön vártak.

-  Mitől kék a homlokod? – meredt rám Mikey, majd az ujját benyálazva elkezdte dörzsölni a homlokom.

- Hagyd abba!  – csaptam a kezére, mire ő röhögve elvette. – Természeti jelenségeket festünk akrillal. És én a hullócsillagokat ábrázolom. Bár, nem tudom, hogyan lett kék a homlokom..

- A kézfejed is kék. Nem értem, hogy lehet úgy festeni, hogy az ember utána úgy nézzen ki mintha belemártották volna egy festékes vördörbe. Na, mindegy is. A hippi veled jár rajzra? – kérdezte Sky beleharapva egy óriási hamburgerbe, miközben a távolban méregette az újoncot.

- Igen. Ezek szerint nem csak veled jár közös órákra. Egyébként nagyon ügyes. A stílusához illően eléggé színes rajzot fest.

- Na mit?

- Napfelkelte. A könyökéig belepte a narancssárga, citromsárga, rózsaszín és lila festék.

- Látom. Neve is van?

- Tuti, csak nem figyeltem, hogy mi.

- Jellemző..elragadott a művészet. – forgatta a szemét Sky, majd hirtelen átnyúlt Michael tányérjába és elvett egy sültkrumplit.

Félig koszosan a festéktől neki láttam én is az ebédemnek. Alig, hogy beleharaptam a pizzámba, nagy zajra lettünk figyelmesek néhány asztallal arrébb.

- Te szerencsétlen! – visította valami szőke vasalt hajú lány. A rózsaszín pólóján darálthúsos tészta díszelgett. Sose hittem volna, hogy ennyire felemlő érzés lesz látni Serena Neummant megalázva. Ő a menők menője, akin végigment már az egész focicsapat. A fő kritikus, aki leminősíti a diákokat, akárcsak minket is, annak idején. Ő az aki azonnal ráakaszkodik az aktuális menő srácra köztük.. köztük Lukera, akivel nem olyan régen egy asztalnál ücsörögtek a barátaival. Bah. Hülye liba.

A diákok Serena és az új lány köré gyűltek aki tágra nyílt szemekkel szomorkodott, gondolom azon, hogy oda az ebédje.

- Nem látok semmit. - csapkodta az asztalt Skylar, majd lazán felállt rá. Mi Mikeyvel csak ültünk és hallgattuk az eseményeket, közben Skylar utánozta Serenat (nem pont ugyanúgy, de így viccesebb volt) ahogyan reagál.

- Te hülye hippi! Nem elég, hogy belepofátlankodsz már egy hónap elteltével a tanévbe, és az idétlen külsőddel hirtelen elragadsz mindenkit, de közlöm, hogy engem rohadtul nem sikerült! Marhára nem ide tartozol! Idétlen ribi. Ne hidd, hogy megúszod ezt. A kedvenc blúzom volt. Oda kéne menned a nyomikhoz vagy a kis különcökhöz. Azok csinálnak ilyet!

- Ez minket szid! Egyszer nem öntöttem rá az ebédem, pedig annyiszor megakartam tenni! Hisztis picsa! Megölöm! – dühöngött Sky majd hirtelen leugrott az asztalról, Michael pedig elkapta a karját. Innentől kezdve nem tudom mit mondott Serena az új lánynak, mert Skylar szitkozódását kellett hallgatnunk.

- Engedd el. – tátogtam.

Mikey elengedte Sky karját, ő pedig durván utat vágva magának a tömegben haladt a két szőke lány felé.

- Ki fogja nyirni Leila. Kicsapják.

- Csaknem. Melyik bakancsa van ma rajta?

- A fekete.

- Neki van vagy három. Melyik?

- Amelyiknek olyan vastag a talpa.. és a fűzőknél apró de éles szegecsek vannak, ha jól láttam.

Átgondoltam a hallottakat, majd ledobtam a pizzát a műanyag tányéromra.

- Bassza meg Michael, kifogja nyírni!

- Erről magyarázok!

- Ne ne ne ne! Ez nem jó! – felpattantam és Michael karját megragadva haladtam előre ahol Skylar utat tőrt magának.

Senkitől sem kértem elnézést a tömegben, mivel több ember hála a lökésemnek kiborította az aktuális löttyöt a kezében/neki esett a másiknak/ rátapostam a lábára, de mivel annyira senkit sem bírok nem nagyon érdekelt a diákok csúnya tekintete. Folyamatosan azt hallgattam hogy a legjobb barátnőm mit vág Serena fejéhez és hogy Serena hogy reagálja le azokat.

Mikor sikeresen kitörtünk a  tömegből, éppen Serena vágott Skylarhez nem túl kedves szavakat.

- A semmire kellő gót, meg menti a még semmirekellőbb hippit, vagy mi? Olyan bájosak vagytok. Pláne, hogy semmiben sem hasonlítotok. - mondta gúnyosan Serena, majd felénk nézett - Tessék, itt vannak a haverjaid. Michaelnek hogy-hogy nem hullik még a haja? És Leila, hogy-hogy idejár még? – vigyorgott gonoszul, Skylar pedig összefont karral állt a megszeppent hippilány mellett és méregette az „ellenfélt”.

- Figyelj én beleszólok.

- Ne! Eszedbe ne jusson! – állítottam meg Michaelt.

- Ne már Leila, a hippi lelkileg összeömlött, Skylar meg mindjárt vérfürdőt rendez Serena meg úgy vigyorog mint abban az idegesítő fogkrém reklámba.

- Te nem üthetsz meg lányt!

- Ja. De ha valamit ráborítanék?

- Michael..ez.. zseniális. De utána olyan pocsék sorunk lesz.

- Dehogy lesz. Én a végzősöknél zenész vagyok, különc zenész, ti pedig a barátaim, és bízom a képességeitekben. Tehát ha bántanak Skylar valakinek bemos egyet, te pedig amúgy is veszélyesen élsz, majd valakit extrémen megszívatsz.

- Jó.. de hagyd hogy én csináljam.

Michael bólintott én pedig megpiszkáltam a mellettem ácsorgó alsóbb évest, aki még fel sem bontott palackos kólát tartott a kezében.

- Hé, azt még megiszod? – kérdeztem tőle,mire ő értetlenül nézett rám. Megértem, hülye kérdés volt.

- Ühm. Aha. Miért? - felelte furán.

- Ide tudnád adni? Veszek neked egy másikat, utána, ígérem.

-A fiú megvonta  a vállát, majd átadta nekem a palackot.

- Látom mentosod is van. – pillantottam le a zsebére.

- Ja. Kérsz?

- Kettőt, kérlek.

Miután kaptam két darab mentos olvadós cukorkát és egy üveg kólát vigyorogva fordultam Mikey felé mutogatva neki a szerzeményem.

- Biztos vagy ebben?

- Persze. Megvárom míg befejezi a monológját, aztán odaállok. Ennyire pocsék, de egyszerű tervet még sose csináltam meg Serena Neumannal, és ha már bolognai akkor legyen hozzá pepsi.

Kék hajú barátom nevetve rábólintott, aztán mikor látta, hogy Skylar megindul Serena felé meglökött.

- Serena! – kiáltottam.

- Mi a fenét akarsz? – nézett rám, valami hülye grimaszt vágva. Jó, nyilván nem festhettem valami bizalom gerjesztően a homlokomon lévő kék festékkel illetve a tenyeremen lévő halványsárga fekete festékfoltokkal, és a kézfejemen halványodó kékes fekete folttól, de attól még nem egy kukából másztam ki.

- Bocsi, hogy beleszólok ebbe az egész vitába, meg minden, de figyelj – kiléptem a  tömegből és egész közel Serena elé mentem – Mindig azt hiszed, hogy neked mindig minden olyan jól áll. Viszont, ne gurulj be de a spagetti a pólódon..hát.. hogy is mondjam. Undorító. Mondjuk a pólód is de mindegy, a spagetti pedig csak ront a helyzeten.

- Ezt meg még is ho..

- Elegáns feszülős undorító rózsaszín póló, amiből kilátszik a push up is. Figyelj, tök mindegy mit csinálsz a melleid akkor is aprók maradnak ha nyolc guriga wc papírt tömködsz oda.

- Mondja ez a..

- A? A mi? Bocsi semmilyen push up használati tapasztalatom nincs, különben is a wc papír kidörzsöli a bőrödet, nem tudtad? Attól olyan piros az egész mellkasod.

- Skylarrel összepasszoltok. Ugyanolyan nyomoroncok, és különcök maradtok örökre. Még hogy push up?! Pff, elmész te a francba.

- Majd ha lesz kedvem megkérdezem a focicsapatot mikor átmentek rajtad mit láttak - nevettem, Serena feje meg egyre inkább kezdett színt váltani. – Ó apropó. Fogd ezt meg kérlek. – felbontottam a kólát, majd a kupak nélkül adtam át Serena kezébe akinek tiltakozási időt sem hagytam. Előkaptam a kardigán zsebembe süllyesztett két darab mentos cukrot majd a palack fölé emeltem.

- Mentos? – kérdezte meglepve.

- Igen. Tudod, én a kólát csak mentosszal iszom.

- Gusztustalan vagy.

- Az. De figyelj – mosolyogtam, majd beledobtam a két cukrot – meglátjuk mindjárt ki az undorítóbb. 
Hátrább léptem Serena meg grimaszolva meredt rám majd az üvegre, aztán egyszer csak előtört belőle a kóla és az egész arcát, majd a pólóját is beterítette. Sikítva dobta le az üveget az aszfaltra majd dühösen rám nézett. Álltam a tekintetét, közben azért észleltem, hogy Skylar a hasát fogva nevet fel, és hogy az összes diák csodálkozva kapkodja a fejét, majd elneveti magát. Serena végül nem mondott semmit, csak utat tört magának a tömegben, és eltűnt az épületben.

- Na emberek, oszolj! – intett Michael a diákok meg mintha mi se történt volna folytatták az ebédszünetet.

- Kösz srácok, már azt hittem oda megyek és alá rúgok.- nevetett Sky.

- Ja, ezt akartuk megakadályozni. Jól vagy azért? – suttogtam. Azért nem kevés önbizalom romboló megjegyzést kapott nem olyan régen.

-  Á, én meg leszek. A kérdés hogy hippike meg lesz-e.

- Rendes tőle hogy kiálltál érte.

- Nem érte álltam ki. Minket szidott. Ő csak egy célpont volt, és valahogy belevont már minket is. Mindig is ez Serena célja. A megaláztatás.

- Azt hiszem, ő is a csapatunk tagja már.

A lány elég szerencsétlenül ácsorgott közöttünk, majd végül oda hívtuk az asztalunkhoz, hogy egyen velünk. Odaadtam neki a minipizzám felét, ő pedig boldogan elfogadta.

- Na, szóval. Leila Woods vagyok. Mellettem ez a kék hajú Michael Clifford, melletted pedig a tetőtől-talpig feketében lány Skylar Prichard.

- Az én nevem Holly Moore. És ismerlek titeket, veled járok rajzra Skylarrel pedig fizikára Michaellel pedig.. – gondolkodott erősen a Holly Michael pedig rá mosolygott.

- Velem nem járhatsz egy órára egy évvel idősebb vagyok.

- Végzős vagy?

- Igen.

- Hűűű. Még itt egy végzőssel se sikerült beszélgetnem.

- Mióta jársz ide? – kérdeztem.

- Két hete, de eddig igyekeztem annyira nem nagy feltűnést kelteni. Szóval mindig vagy nagyon korán vagy későn jöttem iskolába, mindig bent ettem és senkivel sem beszélgettem. Egyszer akartam idekint enni akkor is ebbe a szajhába ütközök. Ő volt a hibás, direkt nekem jött!

- Még senkivel sem beszélgettél?

- Nem. Nem találtak szimpinek vagy mi, pedig folyamatosan megbámultak és néhányan rám is mosolyogtak. Nehezen barizós tipus vagyok. Vagy is, szeretek barátkozni de nem kezdeményezek.

- Tehát te hippi vagy? – szólt bele a társalgásba Skylar aki egészen idáig csendesen evett.

- Hát.. izéééé. Olyasmi. Bírom a színes cuccokat, a virágokat, a békét, az állatokat, meg a fura dolgokat. Ja meg szoktam batikolt pólókat csinálni.

- Én nem férek meg egy hippi mellett! – jelentette ki idegesen.

-  Ugyan már Sky. Nézz már rá. Túl aranyos, senkinek sem tudna ártani.- magyarázta Michael.

- Nem, nem arról van szó, hogy nem aranyos meg kedves vagy valami, hanem nézz már rá. Mint akit telibe hányt egy szivárvány! Én ezt nem bírom ez bántja a szemem!

Holly kék szemeivel nagyokat pislogva méregette a társaságunkat, és próbálta megérteni a dolgokat.

- Nos, Holly az a helyzet, hogy Sklyar barátunk gót. Nem bírja a színes cuccokat, és úgy gondolja te annyira színes vagy mintha egy szivárvány vízesésből léptél volna ki. – magyaráztam neki.

- De szupi! A szivárvány annyira szééép.

- És még ostoba is. Arrgh! – morogta Sky majd lefejelte az asztalt.Én és Mikey pedig szimplán röhögőgörcsben törtünk ki. Fura volt látni egy vidám hippit egy komor gót mellett, aki ha nem hagyja abba az asztal lefejelését, hatalmas pukli lesz a homlokán.

Ebédszünet után négyen indultunk vissza az épületbe, majd Michael és Skylar valahol leváltak hogy elmehessenek a saját órájukra. Mi pedig mentünk vissza rajzra. Áldom azt a napot amikor úgy osztották be az órákat, hogy duplarajz közé esik az ebédszünet.
- Egyébként nagyon ügyesen festesz. Tetszik a naplementéd. - mosolyogtam Hollyra.
- Köszi. Imádok rajzolni meg festeni. Egyébként te is nagyon jól csinálod. Szeretem a hullócsillagokat, bár még sajnos egyet sem láttam.
- Majd egyszer megnézünk veled egyet.
- Úgy láttam a barátnőd nem igazán kedvel. - húzta el a száját.
- Á, Skylarrel ne törődj. Ő ilyen..szóval nem túl ismerkedős. Nehezen megy neki. De neki tényleg. Évekkel ezelőtt is én kezdeményeztem balett órán, és nem hiszed el, hogy milyen csúnyán elküldött engem. Aztán pedig a következő órán, megdicsérte a fűzős sötétlila Martens bakancsomat, ami azért egy kislányon elég menő. Úgy, hogy csak hagyni kell időt neki, kedvelni fog. Én valamilyen fura módon már most kedvellek. 
- Én is, ti vagytok az elsők akivel beszélek a suliban és ez annyira jó! De, én is tényleg különc vagyok?
- Különcnek lenni nem rossz Holly. Nem úgy nyersz figyelmet mint mindenki más. Zavar mindenkit hogy más vagy. És ez a legjobb benne. Hogy mások vagyunk. Hogy nem vagyunk tömeg. Hogy megpróbálod önmagadat adni, úgy hogy nem figyelsz a gúnyos megjegyzésekre. Másnak lenni, jó. 
- Valami író féleség vagy? 
- Hogy mondod? 
- Jaaa, semmi. Csak szépen fogalmaztad meg és nemtom' az íróknak van ennyire klassz szókincs gyűjteményük. Nos?
- Mondjuk úgy, hogy firkálgatok. - motyogtam zavartan.
Már majdnem a teremhez értünk, amikor velünk szembe sétált Luke és Calum.
- Leila! - üdvözölt Luke.
- Nocsak nocsak, Woods. - köszöntött Calum a saját stílusában.
- Mizu srácok? 
- Szép alakítás volt. Serena lelépett a suliból, hogy azonnál átöltözhessen. - mondta Luke majd összeröhögtek.
- Kösz, de nem avatkoztunk volna bele, ha Skylar nem a szegecses bakancsot viselte volna. 
- Lett volna aztán cicabunyó.
- Higyj nekem, ez nem cicabunyó lett volna. 
- Ő a hippi, aki ráborította Serenára az ebédet? - mutatott Luke Hollyra mire ő nagyokat pislogva nézett a két fiúra.
- Ühm. Igen. Luke, Calum ő itt Holly Moore. Holly ő itt Luke Hemmings és Calum...
- Hood. - segített ki Luke.
- Ja, Calum Hood. 
- Örültem srácok. - köszöntötte őket megszeppentem Holly, majd zavartana  földet kezdte tanulmányozni.
- Mi is. Minden elismerésem, hogy megaláztad Serenát, már vártunk erre a pillanatra. - mondta neki mosolyogva Calum, majd a két fiú összenevetett.
- Mennünk kell. Elkésünk rajzról.
- Oké. Még egyszer örültem Holly. Veled meg később találkozunk. - kacsintott rám Luke majd kikerültek és otthagytak minket. Hihetetlenül felnevettem, majd elindultam a terem felé.
- A szőke  a barátod? - kérdezte halkan Holly.
- Mi?! Miiii?! Nem, dehogy. Csak egy barátom. A haverjába pedig tegnap botlottam bele először. Szószerint.
- Akkor most ő nem a pasid?
- Nem,dehogy! A szembeszomszédom kiskorom óta. Barátok vagyunk.
- Elég helyes. - ábrándozott Holly - Nagyon szép szemei vannak. 
- Ja. Tényleg szép szemei vannak.